Turisztikai látványosságok

Szatmárnémeti látványosságai

 

Szatmárnémeti legimpozánsabb zöldövezete - a Kossuth Kert

 

A XIX. századi szatmári társadalom egyik úri hóbortja volt a célba lövészet, emiatt hozták létre a város első közparkjában a Lövőhelyet, amely a sport megszállottjai mellett a polgárság kedvelt találkozóhelye is volt, hiszen itt gyakran tartottak lövészbálokat.

A lövészet azonban a század végére kiment a divatból, a park karbantartását elhanyagolták, ekkor jött Kiss Gedeonnak, az akkori főlövészmesternek az ötlete, hogy megújítsák a parkot. A park megtervezését Johann Heinra bízták, aki a kor népszerű kerttervezője volt, 1900-ban pedig a párizsi világkiállításon aranyérmet nyert kert-terveivel.

A mester egy nagy parkot tervezett az akkor még álló étterem valamint a ma is látogatható Közfürdő köré, s bár a tervekben szereplő kacskaringós ösvények nem nyerték el egyértelműen a megrendelők tetszését, a Kossuth Kert ma a szatmáriak egyik kedvenc pihenőhelye.

 

 

A Várdomb utcai zsinagóga

 

A zsinagóga Szatmárnémeti műemléke, a szatmári zsidóságnak pedig még álló épülete. A városban egykoron ugyanis 28 zsinagóga és imaház volt, ezek közül is a legnagyobb a Várdomb (jelenleg Decebal) utcai zsinagóga volt, ezért Nagytemplomnak nevezik.

A régi városközpont közelében található épület udvarában van a Zsidó Hitközség székhelye és ugyanitt található a szintén műemlékké nyilvánított Talmud Tora Imaház. A Nagytemplomot egyébként Mandelbaum Farkas rabbi idején adták át 1891-ben, az imaházat pedig 1927-ben építették. Érdekesség, hogy a Nagytemplom az 1890-ben épített nagyváradi ortodox zsinagóga tervei alapján építették, Bach Nándor tervei alapján, így a két nagyváros zsinagógái szinte azonosak.

Az épület a mór építészet és a szecesszió jegyében épült, Muhi Sándor várostörténész szerint azonban tévhit a mór stílus jegyeinek pontos jelenléte, az épület inkább eklektikus, több építészeti stílus jegyei keverednek rajta. A Nagytemplom volt Szatmárnémetiben az első olyan zsinagóga, amely kifejezetten ortodox zsidók számára épült.

A két épület között található a nemrégiben állított Holokauszt-emlékmű, amely a városból deportált 18863 zsidó szenvedéseinek és halálának emlékműve. Ezen a következő szöveg olvasható több nyelven: "A Szatmárnémetiből és környékéről 1944 május-júniusban a fasiszta magyar kormány rendelete alapján az Auschwitz-Birkenaui haláltáborokba deportált 18 000-nél több, ott döntő többségükben kivégzett zsidó emlékére. Emlékük legyen örökké áldott!"

 

 

A szatmárnémeti Északi Színház

 

A Harag György Társulatnak és az Északi Színház Román Társulatának otthona Szatmárnémeti régi központjában található.

Ez a megyeközpont második színházépülete, az első szintén a régi városközpontban volt, gyakorlatilag ötven méterre a mostani épülettől. A városban 1790-ben tartották az első színházi előadást vándorkomédiások, az első kőszínház pedig 1847-ben épült. A jelenleg is álló színházi épület alapkövét 1889 május 18-án tették le és 1892 január 14-én adták át. Tervezője Voyta Adolf volt, az építést pedig Szikszay Lajos, debreceni építész vezette.

 

 

A Szatmárnémeti Láncos Templom

 

Szatmárnémeti legnagyobb református templomának építése a XVIII század végén kezdődött el és 1807-ben fejeződött be.

A későbarokk stílusban épült templom nevét a kerítésként funkcionáló láncokról kapta, amely 1862-ben készült el. Szatmárnémeti az 1530-as években csatlakozott a reformációhoz, református templom azonban csak az 1700-as években építették fel az első templomot, amely a jelenlegi templom közelében volt. Szatmárnémeti első református templomja a lángok martalékává  vált 1703-ban, amikor a kurucok felgyújtották a várost.

A Preinlich Zsigmond által készített tervek alapján a Láncos Templom építése 1788 szeptember 11-én kezdődött, felszentelésére pedig 1807 szeptember 27-én került sor. A templomot azóta többször is átépítették, különösen az 1944 szeptember 16-án történt bombatalálat után épült át a templom, hiszen csak az oldalfalai és a tornya maradt épen.

 

 

A szatmárnémeti Római Katolikus Székesegyház

 

A város régi központjában található a klasszikus stílusban épült monumentális Székesegyház, mely mostani, végleges alakját a XIX. század 30-as éveiben kapta meg.

Az épület az egykori plébániatemplom helyén áll, melynek hosszas átalakításával alakult ki a mostani Székesegyház épülete.

1804-ben megalapították a Szatmári Püspökséget, s emiatt a városnak szüksége lett egy Székesegyházra, ám ahogy a hívek száma nőtt, úgy nőtt az igény is egy nagyobb székesegyházra. Az átépítést, megnagyobbítást Fischer István püspök kezdte és Hám János püspök fejezte be. A végső alakítások terveit utóbbi az Európa-szerte ismert építésszel, Hild Józseffel készíttette. A munkálatok következtében két mellékhajóval bővült az épület, a templom főhajót pedig kupolával bővítették és ekkor alakították ki a templom előcsarnokát is.

A Székesegyház főoltárát carrarai márványból készítették 1905-ben, ez alatt alakították ki a kriptát, amelyben többek között Hám János püspök és a 2011-ben boldoggá avatott Scheffler János vértanú püspök teste is pihen. A templom orgonáját 1925-ben készítették és az egész karzatot betölti.

 

 

A szatmárnémeti Tűzoltótorony

 

Szatmárnémeti városának egyik ékessége, a régi városközpontban található Tázoltótorony, amely az évek folyamén a város egyik szimbólumává vált.

A tornyot 1903-ban kezdték meg építeni az akkori római katolikus püspök, Meszlényi Gyula megbízásából. Az épület célja az volt, hogy a városi tűzoltóság emberei innen kémlelhessék a várost és amennyiben tüzet észlelnek valahol, azonnal értesíteni tudják kollégáikat. A tűzoltók 24 órás őrségben voltak a 45 méter magas toronyban.

A torony építése 1904-ben fejeződött be,

 

 

 

Vissza